vineri, 17 august 2012

Comunicat

Uniunea Culturală a Românilor din Ungaria (UCRU) îşi exprimă regretul deoarece comunitatea românilor din Ungaria a redevenit un instrument al disputelor politice dintre România şi Ungaria. Ca oameni care ne trăim zilnic soarta de minoritari, suntem solidari cu oricare comunitate etnică trăitoare într-o altă ţară. Considerăm, însă, că este o mare greşeală, dacă politicienii oricărei ţări se folosesc de problema unei naţionalităţi, aşa cum o cer interesele lor cotidiene. Suntem nedumeriţi şi pentru că la problemele concrete enumerate recent de ministrul român de externe, Titus Corlăţean, Budapesta a răspuns cu generalităţi, punând accentul pe compararea inutilă a situaţiei etnicilor români din Ungaria şi a celor maghiari din România.
Nimeni nu neagă faptul că Ungaria a creat, acum 19 ani, un fond juridic al reprezentării intereselor naţionalităţilor din ţară care, însă, în cazul românilor din Ungaria, nu funcţionează conform aşteptărilor. De la alegerile de naţionalitate, organizate în anul 1998, tot mai multe persoane neaparţinătoare comunităţii românilor din Ungaria sunt alese în autoguvernările româneşti locale. Din 2006, prin fenomenul etnobusiness-ului, aceste persoane care nu aparţin comunităţii noastre ajung în organele de conducere ale Autoguvernării pe Ţară a Românilor din Ungaria. Astfel s-a putut întâmpla că declaraţia ministrului român de externe a fost analizată în presa maghiară de cineva care nu este român din Ungaria. Probabil, un asemenea sistem autoguvernamental, plin de contradicţii, nici Ungaria nu l-ar dori niciunei comunităţi maghiare de dincolo de graniţe. Respingem categoric acuzaţiile apărute în mai multe organe de presă din Ungaria, care sugerează că organizaţii civile, înfiinţate pentru reprezentarea intereselor românilor din Ungaria, ar ridica ziduri între cele două ţări.
Este incontestabil că în Ungaria există şcoli şi biserici pentru naţionalitatea română, dar dincolo de datele statistice, privite adesea prin ochelari roz, se ascunde realitatea amară. Bisericile ortodoxe române (părţi ale patrimoniului cultural al Ungariei) se află într-o stare deplorabilă, preoţii ortodocşi îşi primesc salariile cu întârziere de mai multe luni, iar asociaţiile civile ale naţionalităţii române sunt finanţate insuficient, ajungând la limita funcţionării. La nivelul administraţiei publice, românii din Ungaria nu dispun de niciun specialist care să le reprezinte interesele.
Uniunea Culturală a Românilor din Ungaria, ca organizaţie umbrelă a sferei civile româneşti din această ţară, îşi exprimă sincera speranţă că, prin eforturi comune, cele două ţări vor putea analiza problemele reale ale instituţiilor româneşti din Ungaria şi, ca urmare a tratativelor bilaterale, vor reveni asupra deciziilor comune şi asupra îndeplinirii acestora. Sperăm, de asemenea, că partea maghiară va respecta, în timpul cel mai util, propriile angajamente făcute pentru românii din Ungaria, ca de ex. susţinerea reală a vieţii Ştiinţifice şi a presei de limba română din Ungaria.

Jula, 17 august 2012                                      
 Prezidiul Uniunii Culturale a Românilor din Ungaria

Állásfoglalás

A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége (MRKSZ) sajnálatát fejezi ki, hogy az elmúlt napokban a magyarországi román közösség ismét Románia és Magyarország politikai kereszttüzének eszközévé vált. A kisebbségi létet nap mint nap megélő emberekként, szolidárisak vagyunk a más országokban élő nemzeti kisebbségek sorsával. Súlyos hibának tartjuk viszont bármely ország politikusai részéről a „kisebbségi kártya” pillanatnyi érdekei szerinti felhasználását. Értetlenül állunk azelőtt a tény előtt is, hogy Titus Corlăţean román külügyminiszter konkrét problémafelvetéseire Budapestről csak általános érvényű válaszok hangzottak el, a hangsúly pedig áttevődött a hazai románság és a romániai magyarság helyzetének értelmetlen összehasonlítására.
Senki által sem vitatott tény, hogy Magyarország immár 19 éve megteremtette a hazai nemzetiségek érdekérvényesítésének jogi hátterét, amely azonban a hazai románság esetében nem váltotta be maradéktalanul a hozzáfűzött reményeket. Az 1998-as kisebbségi választások óta egyre nagyobb számban lepik el a helyi román önkormányzatokat a román közösséghez nem tartozó személyek. 2006 óta az etnobiznis révén a közösséghez nem tartozó személyek kerültek be a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának vezető szerveibe. Ennek eredményeként következhetett be az, hogy a román külügyminiszter szavait egy, a közösségünkhöz nem tartozó személy értékelhette a magyar sajtóban. Valószínűleg egy ilyen ellentmondásos önkormányzati rendszert Magyarország nem kívánna egyetlen külhoni magyar közösség számára sem. A leghatározottabban visszautasítjuk azokat a több jelentős hazai sajtóorgánumban megjelent vádakat, melyek szerint a hazai románság érdekképviselete érdekében létrejött civil szervezetek falakat emelnének a két ország közé.
Vitathatatlan tény, hogy Magyarországon léteznek iskolák, templomok a román nemzetiség számára. A sokszor rózsaszínű szemüvegen át nézett statisztikai adatok mögött viszont ott a keserű valóság, amikor a román ortodox templomok (melyek egyébként a magyarországi épített kulturális örökség részei) romos állapotban vannak, a lelkészek több hónapos késéssel jutnak járandóságukhoz, a román nemzetiségi civil szervezetek alulfinanszírozottak, ellehetetlenítve ezáltal működésüket. A közigazgatás szintjén a hazai románság érdekérvényesítő ereje pedig egyáltalán nem létezik, mivel semmilyen minisztériumban, semmilyen kormányzati intézményben nem dolgozik román nemzetiségű szakember.
            A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége, mint a hazai román civil szféra ernyőszervezete, kifejezi azon reményét, hogy a két ország közös erővel képes lesz értékelni a magyarországi román intézmények valós problémáit, számba venni a kétoldalú tárgyalások eredményeként meghozott korábbi döntéseket és azok megvalósítását. Ugyancsak bízunk abban, hogy a két kormány együttműködése által a magyar fél rövid időn belül végrehajtja a magyarországi románság felé tett korábbi vállalásait, mint például a román tudományos élet vagy a román nemzetiségi sajtó támogatása.
Jelen állásfoglalásunkat eljuttatjuk a magyar és a román külügyminisztériumnak, a két ország kisebbségi ügyekben érintett szerveinek és a sajtónak.

Gyula, 2012. augusztus 17.                                        MRKSZ Elnöksége