A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége
(MRKSZ) sajnálatát fejezi ki, hogy az elmúlt napokban a
magyarországi román közösség ismét Románia és Magyarország politikai
kereszttüzének eszközévé vált. A kisebbségi létet nap mint nap megélő
emberekként, szolidárisak vagyunk a más országokban élő nemzeti kisebbségek
sorsával. Súlyos hibának tartjuk viszont bármely ország politikusai részéről a „kisebbségi
kártya” pillanatnyi érdekei szerinti felhasználását. Értetlenül állunk azelőtt
a tény előtt is, hogy Titus Corlăţean román külügyminiszter konkrét
problémafelvetéseire Budapestről csak általános érvényű válaszok hangzottak el,
a hangsúly pedig áttevődött a hazai románság és a romániai magyarság
helyzetének értelmetlen összehasonlítására.
Senki által sem
vitatott tény, hogy Magyarország immár 19 éve megteremtette a hazai
nemzetiségek érdekérvényesítésének jogi hátterét, amely azonban a hazai
románság esetében nem váltotta be maradéktalanul a hozzáfűzött reményeket. Az
1998-as kisebbségi választások óta egyre nagyobb számban lepik el a helyi román
önkormányzatokat a román közösséghez nem tartozó személyek. 2006 óta az
etnobiznis révén a közösséghez nem tartozó személyek kerültek be a
Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának vezető szerveibe. Ennek
eredményeként következhetett be az, hogy a román külügyminiszter szavait egy, a
közösségünkhöz nem tartozó személy értékelhette a magyar sajtóban. Valószínűleg
egy ilyen ellentmondásos önkormányzati rendszert Magyarország nem kívánna
egyetlen külhoni magyar közösség számára sem. A leghatározottabban
visszautasítjuk azokat a több jelentős hazai sajtóorgánumban megjelent vádakat,
melyek szerint a hazai románság érdekképviselete érdekében létrejött civil
szervezetek falakat emelnének a két ország közé.
Vitathatatlan tény,
hogy Magyarországon léteznek iskolák, templomok a román nemzetiség számára. A
sokszor rózsaszínű szemüvegen át nézett statisztikai adatok mögött viszont ott
a keserű valóság, amikor a román ortodox templomok (melyek egyébként a
magyarországi épített kulturális örökség részei) romos állapotban vannak, a
lelkészek több hónapos késéssel jutnak járandóságukhoz, a román nemzetiségi
civil szervezetek alulfinanszírozottak, ellehetetlenítve ezáltal működésüket. A
közigazgatás szintjén a hazai románság érdekérvényesítő ereje pedig egyáltalán nem
létezik, mivel semmilyen minisztériumban, semmilyen kormányzati intézményben
nem dolgozik román nemzetiségű szakember.
A
Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége, mint a hazai román civil szféra
ernyőszervezete, kifejezi azon reményét, hogy a két ország közös erővel képes
lesz értékelni a magyarországi román intézmények valós problémáit, számba venni
a kétoldalú tárgyalások eredményeként meghozott korábbi döntéseket és azok
megvalósítását. Ugyancsak bízunk abban, hogy a két kormány együttműködése által
a magyar fél rövid időn belül végrehajtja a magyarországi románság felé tett
korábbi vállalásait, mint például a román tudományos élet vagy a román
nemzetiségi sajtó támogatása.
Jelen állásfoglalásunkat
eljuttatjuk a magyar és a román külügyminisztériumnak, a két ország kisebbségi
ügyekben érintett szerveinek és a sajtónak.
Gyula, 2012. augusztus 17. MRKSZ
Elnöksége
"...Valószínűleg egy ilyen ellentmondásos önkormányzati rendszert Magyarország nem kívánna egyetlen külhoni magyar közösség számára sem..."
RăspundețiȘtergereSok külhoni magyar kezitcsólommal köszönné meg ezt a jogállást, köztük a romániai magyar is, de sajnos a román állam még mindig nem jutott el a politikai kultúra (és más) ama szintjére, hogy ezt önként garantálja nemzeti kisebbségeinek.
Mért nem próbálnak más nemzeti kisebbségek példáját követni, ahol nincs ilyen cirkusz, vagy ha van, azt civilizáltan oldják meg köreikben?